A sámánizmus az emberiség egyik legrégibb világszemléleti és gyakorlati rendszere. Igazán egységes rendszernek nem is nevezhető, hiszen a világ minden földrészén létezett valamikor élő hagyományként - sok helyen létezik ma is -, ezért az egyes népek tradíciói igen különböznek egymástól. Az alap, a lényeg azonban megegyezik. Ennek egyik legfontosabb jellemzője, hogy mindent élőnek tekintenek. A létezés maga az élet. S mint élő lénynek, mindennek, mindenkinek lelke van. Az embereknek, állatoknak, növényeknek, köveknek, vizeknek, a szélnek, a Napnak, a Holdnak és a csillagoknak, a felhőknek, de még a helyeknek is. Ezt a lelket energiának is felfoghatjuk. A sámánok, illetve a magyar hagyományban a táltosok (régebbi szóhasználattal tátosok) képesek voltak ezeket az energiákat érzékelni, velük kapcsolatba lépni és kommunikálni. Mint a magyar táltos - tátos szó is mutatja, tudatukat kitárták, kitátották e világ előtt, mely hétköznapi tudatállapotban nem érzékelhető. Az úgynevezett lélekutazás, ősibb szóval révülés (rév = átkelő) során a valós világ e szélesebb területén tett céltudatos tevékenység segítségével hoztak válaszokat kérdésekre, gyógyírt betegségekre, láthattak jövőbéli és múltbéli eseményeket. Mindezt az a felismerés tette lehetővé, hogy lelkünk legalább két részből áll. Egy úgynevezett kötött lélekből, mely testünket nem tudja elhagyni, ezt őrzi lélekzet szavunk. A másik rész azonban, melyet szabad léleknek nevezhetünk, elhagyhatja testünket, hogy oda később visszatérjen (Ekkor valaki "magához tér"). Ezt hívták íznek a régiek nyelvén. A szabad lélek álmaink során is vándorol, de akkor nem tudjuk irányítani.
Noha úgy érezhetjük, a táltosok, sámánok világa letűnt korok ködös homályába veszett, ez nincs így. Éppen, mert ember-, és világ megközelítése mély bölcsességről, hatalmas tapasztalatról, egységes felfogásról tanúskodik, olyan szemléleti és gyakorlati rendszer, melyet mai, felgyorsult, elmagányosodott, betegségekkel és széttöredező emberi kapcsolatokkal terhelt életünkben is alkalmazhatunk. Sőt ma legalább akkora szükségünk van rá, mint egykoron. Emberi lényként mindannyiunkban megvan a képesség -ha különböző mélységben is-, hogy életünket a táltos-sámán szemlélet segítségével értsük meg és tegyük egésszé, egészségesebbé, teljesebbé. A tanítás alapvető célja a lélekutazás biztonságos megtanulása. Utazás egy, a hétköznapi tudatunkkal nem érzékelhető világba, a szellemek, mélyebb önmagunk világába a belső erő és tudás növelése érdekében. A résztvevők a dobolás, csörgőzés, éneklés és tánc ősi módjait is használják, hogy megtanulják e megváltozott tudatállapot elérését, találkozzanak szellemi segítőikkel, és elsajátítsák a különböző gyógyító módszerek alapjait. Csodálatos, megható élmények, szellemi és lelki felfedező utak során megtanulják az ősi, mélyen emberi módszerek biztonságos és erkölcsös használatát a mindennapi életben, hogy önmaguk és mások égető gondjaira magyarázatot és megoldást találjanak.
A "Hétrétű Tátos Ösvény" rétjei (szintjei): Első Rét: A lélekutazás Második Rét: Lélekrész visszatérítés Harmadik Rét: További gyógyító módok Negyedik Rét: Halál és meghalás Ötödik Rét: Beszélgetés fákkal, madarakkal Hatodik Rét: A szellemek hangja - Tátos éneklés Hetedik Rét: Tánc a szellemekkel |