Most kerül sor a naptánc legérdekesebb részére. Az ifjak, akiket ma harcosokká készülnek avatni, bevonulnak a vigvamba. Egészen mezítelenek, csak ágyékkötő takarja testüket. A varázsló elereszti az oszlop csúcsát, ledobban veszélyes helyéről a földre, varázs-eszközeihez lép és elővesz egy hosszú, éles kést, valamint egy több száz láb hosszúságú nyersbőr szíjköteget. Feláll a kis varázstűz mellett, az ifjak pedig sorra elébe járulnak és letérdelnek.
A varázsló belehasít éles késével az előtte térdelő ifjú bal mellébe és hosszú, mély vágást ejt rajta. Ezután kihúzza a kést és hasonló vágást hasít az előbbi sebbel párhuzamosan, hüvelyknyi távolságban ettől. Ekkor a kést bedöfi az egyik nyílásba és átszúrja a húst, úgyhogy a kés hegye a másik hasítékon jön ki. Beledugja ujját a sebbe, hogy ne záruljon be, másik kezével egy körülbelül három láb hosszú erős nyersbőrszíjért nyúl s ezt keresztülhúzza a vágott lyukon. A szíj egyik végét a seben jól megköti, aztán ugyanezt a műveletet végrehajtja az ifjú jobbmellén is, a szíj másik végét húzva át ezen a hasítékon. Az ifjú mindezt mukkanás nélkül tűri s ott áll rendületlenül a mindkét végén mellébe „varrott” szíjjal. A varázsló most még erősebb, több láb hosszú szíjat vesz elő, egyik végét odaköti az ifjú melléhez erősített szíjhoz, a másik végét pedig a naptánc-oszlophoz kötözi.
Ekkor az ifjú, aki harcos akar lenni, elkezdi táncát. Fölkel és táncba fog, mialatt a következő ifjú a varázsló elé lép és letérdel. A dobok morajló dübörgéssel kísérik a naptánc énekét s az ifjú tánc közben nagyokat ránt a szíjon, ide-oda vetve magát, azon igyekezve, hogy kiszakítsa melléből a szíjat és megszabaduljon a köteléktől. Egyre táncol és minden erejével, teste egész súlyával rángatja a szíjat. |