A sámánizmus az emberiség egyik legrégibb világszemléleti és gyakorlati
rendszere. Igazán egységes rendszernek nem is nevezhető, hiszen a világ
minden földrészén létezett valamikor élő hagyományként - sok helyen létezik
ma is -, ezért az egyes népek tradíciói igen különböznek egymástól. Az alap,
a lényeg azonban megegyezik. Ennek egyik legfontosabb jellemzője, hogy
mindent élőnek tekintenek. A létezés maga az élet. S mint élő lénynek,
mindennek, mindenkinek lelke van. Az embereknek, állatoknak, növényeknek,
köveknek, vizeknek, a szélnek, a Napnak, a Holdnak és a csillagoknak, a
felhőknek, de még a helyeknek is. Ezt a lelket energiának is felfoghatjuk. A
sámánok, illetve a magyar hagyományban a táltosok (régebbi szóhasználattal
tátosok) képesek voltak ezeket az energiákat érzékelni, velük kapcsolatba
lépni és kommunikálni. Mint a magyar táltos - tátos szó is mutatja,
tudatukat kitárták, kitátották e világ előtt, mely hétköznapi
tudatállapotban nem érzékelhető. Az úgynevezett lélekutazás, ősibb szóval
révülés (rév = átkelő) során a valós világ e szélesebb területén tett
céltudatos tevékenység segítségével hoztak válaszokat kérdésekre, gyógyírt
betegségekre, láthattak jövőbéli és múltbéli eseményeket. Mindezt az a
felismerés tette lehetővé, hogy lelkünk legalább két részből áll. Egy
úgynevezett kötött lélekből, mely testünket nem tudja elhagyni, ezt őrzi
lélekzet szavunk. A másik rész azonban, melyet szabad léleknek nevezhetünk,
elhagyhatja testünket, hogy oda később visszatérjen (Ekkor valaki "magához
tér"). Ezt hívták íznek a régiek nyelvén. A szabad lélek álmaink során is
vándorol, de akkor nem tudjuk irányítani.

Noha úgy érezhetjük, a táltosok, sámánok világa letűnt korok ködös
homályába veszett, ez nincs így. Éppen, mert ember-, és világ megközelítése
mély bölcsességről, hatalmas tapasztalatról, egységes felfogásról
tanúskodik, olyan szemléleti és gyakorlati rendszer, melyet mai,
felgyorsult, elmagányosodott, betegségekkel és széttöredező emberi
kapcsolatokkal terhelt életünkben is alkalmazhatunk. Sőt ma legalább akkora
szükségünk van rá, mint egykoron.
Emberi lényként mindannyiunkban megvan a képesség -ha különböző mélységben
is-, hogy életünket a táltos-sámán szemlélet segítségével értsük meg és
tegyük egésszé, egészségesebbé, teljesebbé.
A tanítás alapvető célja a lélekutazás biztonságos megtanulása. Utazás egy,
a hétköznapi tudatunkkal nem érzékelhető világba, a szellemek, mélyebb
önmagunk világába a belső erő és tudás növelése érdekében. A résztvevők a
dobolás, csörgőzés, éneklés és tánc ősi módjait is használják, hogy
megtanulják e megváltozott tudatállapot elérését, találkozzanak szellemi
segítőikkel, és elsajátítsák a különböző gyógyító módszerek alapjait.
Csodálatos, megható élmények, szellemi és lelki felfedező utak során
megtanulják az ősi, mélyen emberi módszerek biztonságos és erkölcsös
használatát a mindennapi életben, hogy önmaguk és mások égető gondjaira
magyarázatot és megoldást találjanak.

A "Hétrétű Tátos Ösvény" rétjei (szintjei):
Első Rét: A lélekutazás
Második Rét: Lélekrész visszatérítés
Harmadik Rét: További gyógyító módok
Negyedik Rét: Halál és meghalás
Ötödik Rét: Beszélgetés fákkal, madarakkal
Hatodik Rét: A szellemek hangja - Tátos éneklés
Hetedik Rét: Tánc a szellemekkel